Feltétlen olvasd el nehogy át verjenek!!!!

Enci · Adminisztrátor Csatlakozott: Dec 18, 2005 Hozzászólások: 1373

Népszabadság •Mészáros Antónia 2006. február 4.
Az elmúlt hetekben ismét megugrott a hamis angliai munkaajánlatok, vagyis a közönséges átverések száma. Több mint huszonöt rászedett magyar érkezett Londonba az elmúlt két hétben, ál-munkaközvetítőkön keresztül, nem létező állásokra. Valamennyien internetes hirdetések nyomán vették fel a kapcsolatot a csalókkal, akik busás közvetítői díjat számítottak fel virtuális szolgálataikért. A szóban forgó hirdetések ma is olvashatók a világhálón, például az Expressz Online oldalain, ahol ingyenesen lehet hirdetni. Feladóik minimális változtatással, folyamatosan megújítják azokat - és feltehetően folyamatosan bonyolítják a találkozókat újabb áldozataikkal, akik csak ezután indulnak majd útnak, és ma még fogalmuk sincs, hogy becsapták őket.

Ügyes árfekvés

December óta hirdet az Expressz újságban Varga Zoltán néven egy fiatalember, aki raktári munkát kínál Londonban. A szöveg mindig egy kicsit más, a mobilszámok is változnak, az állítólagos lehetőség azonban eddig ugyanaz maradt: raktárost keresnek a Marks and Spencer áruházlánc bázisán. Az első hirdetés szerint még kellett alapfokú angoltudás, de 'Varga' időközben rájöhetett, hogy ezzel fölöslegesen szűkíti le a "vendégkörét". Ma már bárkit szívesen lát, férfiakat, nőket, nyelv- és szakmai tudásra való tekintet nélkül. Csak az a fontos, hogy kifizessék a 22 000 forintos közvetítői díjat. Az elmúlt évek során voltak már csalók, akik ennél jelentősen nagyobb összegeket kértek, 'Varga' azonban ügyesen állította be az árfekvését, ezt ugyanis még sokan kifizetik - viszonylag könnyen és kevesebb gyanakvással. Látszólag nem lehet túl nagyot veszíteni az ügyleten, nyerni azonban annál inkább. A hirdetés szerint az alapbér is közel 1700 forint óránként, hétvégén pedig a 2460 forintot is meg lehet keresni. Végül mégis csak 'Varga' nyer, mégpedig sokszor 22 000 forintot. A becsapottak pedig nemcsak a közvetítői díjat bukják el, hanem a repülőjegy és a szállás árát is, nem beszélve a drága Londoni étkezésről és közlekedésről.

Klára 170 000 forintot, szinte minden spórolt pénzét veszítette el ezen a londoni kalandon. Az ötven év körüli elvált asszony már három éve hiába keresett munkát, egészen azóta, hogy felszámolták az üzemet, ahol korábban hosszú időn át dolgozott. Kelet-magyarországi lakóhelyén akkora volt a munkanélküliség, hogy fiatalabbaknak is nehéz volt elhelyezkedniük. Máshol, például Budapesten, lehet, hogy inkább akadt volna munka, de Klára tisztában volt vele, hogy ezekben a drága városokban képtelen volna egyedül eltartania magát, lakást bérelni a várható fizetéséből. Saját bevallása szerint a legmélyebb kétségbeesésben csillant meg előtte a remény az internetes hirdetés olvastán. Rég elszánta magát, hogy bárhogy is, de kitör valahogy a nyomorból, csak a nyelvtudás hiánya tartotta vissza attól, hogy már korábban külföldre utazzon. 'Varga' azonban biztosította róla, hogy a raktárban nem kell angolul tudni, Klára tehát azonnal vonatra pattant, hogy sok órás zötykölődés után átnyújthassa a pénzét a közvetítőnek. Nem volt egyedül, több fiatal férfi is éppen akkor tárgyalt a munka részleteiről.

'Varga' ebben az időben a West End City Center étkezőjében "rendelt", közvetlenül a Burger King előtt. Sok kuncsaftja lehetett, mert mindenki nagy jövés-menésre emlékszik. Állandóan érkeztek az érdeklődők, a közvetítő pedig folyamatosan mesélt. Valamennyi áldozata úgy emlékszik rá, mint megnyerő, kellemes emberre. Péter, egy munkanélküli diplomás természettudós szerint kifejezetten bizalomgerjesztő volt, "az a típus, akivel bármikor bármiről jól el lehet beszélgetni". Klára is jó emberismerőnek tartja magát, mégse nézte ki belőle, hogy rosszban sántikál. Egyszer kiszaladt ugyan a száján, hogy "annyi átverésről tudni", de 'Varga' a gondolatot is felháborodottan kérte ki magának, az idős asszony pedig bocsánatkérően visszakozott. Három frissen érettségizett jóbarát együtt ment a találkozóra, szintén a Burger Kinghez. Zoli, Rajmund és Roland eleve gyanúsnak érezték a dolgot, ezért meg is próbáltak keresztkérdéseket feltenni. Az ügynök azonban mindenre tudott válaszolni, magabiztosan, sőt kifejezetten részletgazdagon. Beszámolt az állásról, a cégről, a főnökökről, de a londoni életről és az angol árviszonyokról is. Elmondása szerint ő maga is ott dolgozott a raktárban, csak látogatóban volt éppen Pesten és közben segített a cégének verbuválni, hogy "másoknak is jó legyen". Azt állította, hogy pár hónap múlva visszatér majd és a raktárban bizonyára össze is találkozik azokkal, akiket kiközvetített. Mondandója igazolására még angol SIM kártyáját és a londoni metróbérletét is előhalászta a zsebéből. Ennél hivatalosabb okmányokat azonban senki nem látott. 'Varga' senkinek nem mutatta meg az igazolványát, az általa használt név tehát feltehetően nem valódi. Az viszont elképzelhető, hogy valóban dolgozott korábban a szóban forgó raktárban és azért volt olyan jól tájékozott mind Londont, mind a Marks and Spencert illetően. Meggyőzőnek kellett lennie, a legtöbben ugyanis hittek neki és fizettek. Az sem tűnt fel a fizetőknek, hogy a hirdetésben szereplő mobiltelefonszámon kívül soha semmilyen információt nem kaptak a közvetítőről. A pénz kifizetése után Varga mindössze néhány oldal nyomtatott szöveget nyújtott át az üzletfeleinek. A papíron még fejléc sem volt, bárki írhatta volna, és senkinek nem vezetne a nyomára. Az anyag nagy része általánosság volt, a magyar nagykövetség angliai munkavállalásra vonatkozó internetes oldalairól lopkodhatták össze. A beígért állásról is szólt néhány bekezdés. Csak annyi, amennyit szóban már mindenki hallott a munkakörről és a bérezésről, és itt először végre szerepelt a cím és annak a neve is, akit az első napon majd keresni kell. A legtöbb információ azonban a szállásra vonatkozott. Ez volt 'Varga Zoltán' szolgáltatásainak egyetlen valós része, de csak azért, mert ebben a vonatkozásban idegen tollakkal ékeskedett.

Az igazi meglepetés

Az igazi meglepetés így aztán nem érkezéskor, hanem másnap érte az áldozatokat, amikor elmentek a 'Varga' által megadott címre. Ekkor derült ki, hogy a pontos útleírással is beazonosítható épületben nem raktár működik, hanem mindössze egy munkaközvetítő iroda. Egykor talán tényleg küldhettek munkásokat a Marks and Spencerhez, mára azonban beteltek az állások és sem oda, sem máshova nem volt felvétel. Már így is munka nélkül ácsorogtak az utcán az iroda régebbi, bejegyzett kelet-európai vendégmunkásai, várták, hogy melyik nap mehetnek el dolgozni. Újakat már nem is regisztráltak, annyira nagy volt a túljelentkezés, 'Vargáról' pedig senki nem tudott semmit. Későbbi, telefonos megkeresésemre az ügynökség vezetője elmondta, hogy bár elképzelhető, hogy valamikor 'Varga' is dolgozott náluk egyszerű munkásként, üzleti kapcsolatban semmiképpen nem álltak sem vele, sem más külföldi ügynökökkel. Természetesen így aztán munkát se garantálhattak senkinek a csalón keresztül. 'Varga' ötlete azonban még csak nem is volt különösebben eredeti. Az üzletvezető tanúsága szerint más kelet-európai országból is rendszeresen érkeztek hozzájuk hasonló hazugságokkal rászedett emberek. A kibolondított magyarok dühösen vették tudomásul, hogy lóvá tették őket, 'Vargát' azonban már nem tudták elérni többé. Mobiltelefonja ki volt kapcsolva, e-mailekre pedig nem válaszolt.

Az áldozatok egy része már érkezésük napján sarkon fordult és hazament, mielőtt még túl sok pénzük ment volna rá a londoni életre. Sokan azonban próbálkoztak még egy darabig, hogy legalább a szállásuk és a repülőjegyük ne menjen veszendőbe. Az ötvenes éveiben járó Klára egy hétig járta a szállodákat és éttermeket, de nyelvtudás nélkül nem járt sok sikerrel. Végül fel kellett adnia a keresést, mert munka nélkül nem tudta tovább fizetni a drága londoni szállást. Éppen annyi pénze maradt, hogy a repülőjegyét még megvegye hazáig. A fiatal srácok között voltak néhányan, akik elhelyezkedtek, minden esetben régebbi ismerősök segítségével. A diplomás Péter édesapjával jött ki, mindketten Vargán keresztül reméltek dolgozni. Most még mindig munkát keresnek Londonban. Legális állást nem találtak, de egy emberpiacot már igen, ahol a Moszkva térhez hasonlóan napszámosnak viszik az embereket különböző építkezésekhez.

Az élelmes csaló tehát a jelek szerint alapvetően mindössze két londoni ügynökség címét akarja 22 000 forintért gátlástalanul áruba bocsátani: egy ingatlan- és egy munkaközvetítőét. Egyik céggel sem áll semmilyen kapcsolatban azonkívül, hogy egyszer talán járt már arrafelé vagy beszélt valakivel, aki ismerte a járást. Ezeket a címeket az interneten minimális utánjárással bárki megtudhatta volna és 'Varga' "segítségével" sem kerültek volna jobb pozícióba, mintha véletlenül estek volna be az utcáról. Esetleg eredetileg arra gondolt, hogy az ügynökségnél valóban adnak majd munkát az érkezőknek és akkor azok - ha rájönnek is a turpisságra - céljukat végsősoron elérve, hamar túlteszik magukat az illetéktelenül felszámolt közvetítői díjon. Az első néhány pórul járt ember után azonban már tudnia kellett, hogy nem működik az ügynökség, de továbbra is küldte oda a gyanútlan jelentkezőket. Közben hirdetési újságot, mobilszámot és feltehetően találkozóhelyet cserélt. Szabó László ingatlanközvetítő irodájába változatlanul folyamatosan érkeznek 'Varga Zoltán' áldozatai. Az irodában most már érkezéskor mindenkit megkérdeznek, milyen közvetítő révén jött Londonba és felvilágosítják a becsapottakat. Érkezés előtt azonban tehetetlenek, hiszen a csaló mindig más nevet mond a telefonban és mindig a saját, egyre újabb mobilszámát adja meg, hogy visszahívással se lehessen rajtakapni.

Az ingatlanügynök különösen azért aggódik, mert nem 'Varga Zoltán' az egyetlen átverőművész, aki az ő legitim cégével próbál takarózni, és ilyen módon rontja a hitelét. Egyébként sem tesz jót az üzletnek az ilyesmi, hiszen a becsapott emberek többnyire rövid időn belül távoznak, üresen hagyva lefoglalt szobáikat. Ottlétük alatt pedig több munka és gond van velük, mint amennyit a minimális lakbér megérne.

Jogellenes közvetítői díj

Az érvényben levő magyar és angol jogszabályok szerint egyaránt jogellenes bármilyen címen pénzt kérni a munkát keresőktől. A közvetítők a munkáltatótól kell beszedjék az őket megillető díjat vagy egyéb költségeik fedezetét. Aki pénzt kér, mindenképpen megszegi a törvényt, és ebből következően eleve tanácsos gyanakvással kezelni. A gyakorlatban mégis sokan kérnek pénzt a szolgálataikért. Cégek is, feketén működő magánszemélyek is vannak, amelyek, illetve akik illegálisan felszámított közvetítői díjért ugyan, de valóban szereznek munkát az ügyfeleiknek - és vannak elkeseredett, többnyire nyelvet nem beszélő emberek, akik úgy érzik, a legitim ügynökségeknél nincs esélyük. Abelovszky György, a londoni magyar főkonzul szerint mindenki jobban tenné, ha a zugközvetítők helyett inkább kipróbált, bejegyzett ügynökséget próbálna keresni. Bárkinek általánosabb kérdése van a témával kapcsolatban, jó eséllyel böngészheti a londoni magyar nagykövetség vagy a Külügyminisztérium honlapját, nem kell önjelöltek tájékoztatóiért fizetnie. Mindezzel együtt, ha valaki saját felelőssége tudtában mégis meg akarja kockáztatni a görbébb utat, legalább arra ajánlatos vigyáznia, hogy nem fizet olyannak, akinek előzőleg nem látta a személyi igazolványát és nem írhatta fel az adatai. Ez legalább arra biztosíték, hogy ha baj van, a közvetítő nem tud egyszerűen eltűnni. Az persze már más kérdés, hogy alkalomadtán az áldozatnak lenne-e ideje, energiája és nem utolsósorban bátorsága egyáltalán rendőrségi feljelentést tenni a csalók ellen. A gyakorlatban, különböző okokból, sajnos meglepően kevesen teszik meg ezt, így a bűnözőknek és a megbízhatatlan közvetítőknek viszonylag könnyű dolguk van - gyakran egészen sokáig.

Egy nyíregyházi hölgy csak pár hete kezdte alkalmazni az eredmények tekintetében 'Varga Zoltánéhoz' megtévesztően hasonlító módszert, de a jelek szerint hosszabb távra tervez. Zsuzsa annyival megtévesztőbb - vagy elővigyázatlanabb - hogy az arcát is adja kétes tevékenységéhez. Vállalkozása látszólag komolyabb, üzletasszonyi fellépése meggyőző, még internetes honlapot is indított a napokban, rajta a csalóknál szokásos mobilszám mellett a saját fényképével. Az "ötperces honlapvarázslóval" összecsapott, ám meglepően szószátyár oldalon többek között londoni szállodatakarítói munkára szólnak az ajánlatok. Zsuzsa is többek között a Guaranteed Properties ingatlanügynökséget használja fedezékül, eddig legalább hat becsapott embert helyezett el a szobáikban. Ők, Varga áldozataihoz hasonlóan, szintén egy mit sem sejtő közvetítőiroda címét kapták a beígért munkahely címe helyett - fejenként 30 000 forintért. Az összeget személyes találkozók alkalmával még Magyarországon fizették ki, amikor a megnyerő közvetítő garantálta az állást, körülbelül napi 12 500 forintnak megfelelő bérrel és ingyenebéddel. Zsuzsa nincs benne a Munkaügyi Hivatal nyilvántartásában, működése tehát eleve illegális. Az, hogy egyáltalán pénzt kér a munkavállalóktól, további súlyos szabálysértés. Van annyira óvatos, hogy ne állítson ki számlát vagy szerződést a befizetésről, de áldozatainak ez a nagy izgalomban többnyire nem tűnik fel. Zsuzsa papírt semmiről nem ad senkinek, a honlapján viszont még írásban is aprólékosan ecseteli a részleteket. Honlapján korábban még az is szerepelt, hogy "Mirellának hívják a takarító lányok főnökét... Előre jelezzük neki, hogy ki mikor érkezik. Másnapra ad egy időpontot, mikor vele személyesen kell találkozni. Nyelvtudás nem feltétel, de az a kérése, hogy erre a beszélgetésre kísérje el valaki, aki legalább megérti, hogy mit mondanak neki."

Mirella valóban létező személy, de nem szállodában dolgozik, mint ahogy azt Zsuzsa sejtette, hanem egy közvetítőiroda munkatársa. Telefonban elmondta, hogy nemcsak Zsuzsáról nem hallott még korábban, de más közvetítőkkel sem áll kapcsolatban. Ennek ellenére, sok londoni ügynökséghez hasonlóan, hozzá is több kelet-európai országból érkeznek rászedett emberek, abban a hitben, hogy már megkapták a munkát. Nem tud mást tenni, ugyanúgy kezeli őket, mint azokat, akik a londoni utcáról tévedtek be. Ha van éppen a jelentkezőnek való állás, akkor elhelyezi őket, ha nincs, akkor nem. Így járt a nemrég érkezett hat magyar asszony is. Az ügynökség meglepve fogadta őket, hiszen ők nem garantáltak senkinek semmilyen munkát, különösen nem Zsuzsán keresztül. Végül hárman, a sors kegye folytán, mégis kaptak lehetőséget, mert véletlenül éppen volt üresedés az ügynökségnél. A többiek azóta is Londonban keresik a munkát. Igaz, a takarítónőknek is kevesebb lett a fizetése, mint azt Zsuzsa állította, és ingyenebéd sincsen, ők mégis szerencsésnek érzik magukat. Nem volt kétségük, hogy átverték őket, hiszen ők konkrét állásért fizettek, nem azért, hogy valaki tippeket adjon nekik. Pár nap alatt mégis megbékéltek a sorsukkal, és nem valószínű, hogy valaha kérdőre vonják az ál-közvetítőt. Végső soron az a lényeg, hogy dolgoznak. Zsuzsa feltehetően pontosan erre a lélektani folyamatra számít, hiszen az internetes oldalból eredően ő nem teheti meg, hogy egyszerűen lecseréli a telefonját. Tudja, hogy viszonylag forgalmas irodába küldi a balekokat, jó az esély, hogy tőle függetlenül előbb-utóbb úgyis elrázódik mindenki, és nem az otthon kifizetett 30 000 forint fog fájni nekik.

Legrosszabbul a huszonéves Anikó járt, Szabolcs megyéből, mert ő egyáltalán nem beszél angolul. Zsuzsa, a "közvetítő" otthon biztosította róla, hogy arra a hoteltakarításhoz nem is lesz szükség. A kinti ügynökség azonban ragaszkodik egy alapszintű nyelvtudáshoz, és semmiképpen nem hajlandó alkalmazni a csak magyarul beszélő Anikót. Sajnos a legtöbb brit munkáltató így van ezzel, tehát a fiatal munka nélküli virágkötőnek nincs rá sok esélye, hogy egyhamar elhelyezkedjen a szigetországban. Minél tovább próbálkozik, annál több spórolt pénze bánja a hiszékenységét. Anikónak azóta nagy nehezen sikerült elérnie Londonból A. Zsuzsát. A közvetítő tényleg nem tűnt el, de elnézést sem volt hajlandó kérni, amiért megtévesztette az ügyfeleit. A "legjobb védekezés a támadás" ősi megoldását választva inkább neki állt feljebb a telefonban. Állítása szerint másokat is küldött már ki angoltudás nélkül, azoknak mégsem volt problémájuk belőle. Arra a megállapításra, hogy csupán egy bárki számára hozzáférhető ügynökség címét adta meg, inkább nem is válaszolt. Anikó és a többi kárvallott mégsem jelentette föl hivatalosan a közvetítőt. Egyrészt Londonban idejük, módjuk sincsen rá, másrészt még remélik, hogy talán mégis visszakapják a pénzüket. Hiszen ha Zsuzsa csak azoknak adja vissza a befizetett díját, akik egyáltalán veszik a fáradságot, hogy reklamáljanak, még mindig jól járt.

Találka a Viktórián

Bár a legtöbb magyar áldozatot változatlanul a viszonylag egyszerű átverések szedik, előfordulnak nagyobb összegeket kicsaló, komplex összeesküvések is. Az esetek többségében a kliens otthon szintén találkozik a "helyi képviselővel", és fizettetnek is vele valamit, Londonban azonban már nem egyszerűen fals címre küldik, hanem valóban várja valaki az érkezőt. Ez a találkozóhely néhány hónapig a Viktória buszpályaudvar volt. Eleinte kimentek a busz elé az "ügynökök", majd, amikor már túl sokan ismerték a módszert és vadásztak megkárosítóikra, akkor közeli kávézókban szervezték meg a találkozókat. Mára már a környéket is teljesen elkerülik. Aki mostanában esik egy-egy ilyen gengszterbanda hálójába, azt már általában az utolsó pillanatban hívják a város valamelyik előre kiszámíthatatlan pontjára, időközben mobilon még módosítva is a helyszíneket.

Vagy így, vagy úgy, de a találkozó persze elkerülhetetlen, hiszen akkor gombolják le a legnagyobb összegeket az emberekről. A legegyszerűbb változat, amikor a pénz átvétele után elküldik a gyanútlan klienseket valahova vidékre - persze saját költségükön -, mondván, hogy ott a helyi pályaudvaron már várja őket valaki, aki megmutatja a szállást és a munkahelyet. A szerencsétlenek aztán órákat várhatnak hiába a pályaudvaron, mire rájönnek, hogy átverték őket. Természetesen nem jön értük senki, az ismert mobilszámok pedig nem működnek többé.

Ez történt nemrégen a budapesti Dénessel és barátnőjével, akik egyetemi tanulmányaikat halasztották el az út miatt. Esetük azért is különösen tanulságos, mert ők nem az interneten vagy filléres újsághirdetés alapján dőltek be a csalónak. Eredetileg bébiszitternek akartak Angliába menni, ám a látszólag legális, jól menő budapesti au pair-közvetítő irodában váratlanul meggyőzték őket, hogy vállaljanak inkább gyári munkát. Az ígéretek szerint egy angol tejüzemben, szalag mellett, óránként majdnem 3000 forintért csábí-tóan jól lehetett volna keresni. Dénesékkel még az irodában fizettettek összesen 60 000 Ft "regisztrációs díjat" - természetesen jogszabályellenesen - majd megkapták a londoni ügynök, bizonyos 'Tóth Gábor' mobilszámát. 'Tóth', aki a többi csalóhoz hasonlóan feltehetően szintén nem az igazi nevét használta, telefonon azt is megígérte, hogy kimegy a pár elé a repülőtérre, és beviszi őket a városba. Végül mégsem tett így. Talán az útiköltséget akarta megspórolni magának, de valószínűbb, hogy már túl sok embert vágott át a repülőtéren ahhoz, hogy újból mutatkozni merjen arrafelé, vagy elővigyázatosságból változtatott az utolsó pilanatban a helyszínen. Mobiltelefonon rendelte a frissen érkezett fiatalokat a belvárosi King's Cross pályaudvar várójába, mondván, hogy éppen másokkal is sok a dolga. Dénesék a pályaudvarra csak nehezen találtak el, az öltönyös 'Tóth Gábort' azonban már nem volt nehéz kiszúrni a váróban. Megnyerő, beszédes fiatalember volt, aki láthatólag valóban nagy boltot vitt a pályaudvaron. Egy másik magyar is befutott az ügynökhöz, mialatt a fiatal párral foglalkozott. A jövevénynél szintén utazótáska volt, gyorsan és elégedetten fizetett, majd ruganyos léptekkel távozott, állítólag az új munkahelye irányába. Utólag már nyilvánvaló, hogy beépített ember volt az illető, a jelenetet pedig minden bizonnyal bizalomgerjesztés céljából rendezték meg, hogy garantáltan megjöjjön az áldozatok fizetőkedve. Szükség is volt a bátorításra, 'Tóth' ugyanis hirtelen közel 190 000 forintnak megfelelő angol fontot kért a meglepett magyaroktól, állítása szerint az első négy hét lakbérére. Dénesék fizettek is némi tanakodás után, inkább, mint hogy kárbavesszen a korábbi közvetítői díj és a repülőjegyek ára. 'Tóth' pontos utasításokkal látta el őket, hogy melyik vonattal meddig utazzanak, még azt is pontosan elmagyarázta, hogy milyen kocsija lesz a fogadóbizottságnak. A rászedett fiatalok végül három órát ültek a pályaudvaron, mire megbizonyosodtak róla, hogy kifosztották őket. 'Tóth' mobiltelefonját természetesen hiába hívták többet, a városkában pedig különösebb angoltudás nélkül is hamar kiderítették, hogy tejüzemnek híre-hamva sincs a környéken. A londoni magyar nagykövetség legalább három másik esetről tud, amikor a 'Tóth Gábor' nevet használó csaló azonos módszerekkel szedett rá embereket.

'Tóth Gábor' megugrott ugyan, az őt közvetítő ügynökség azonban a mai napig működik fővárosi irodájában és az interneten egyaránt. Molnár Pál, a Munkaügyi Hivatal ellenőrzési osztályvezetője megerősítette, hogy ha valakinek számla vagy más hiteles bizonyíték áll a rendelkezésére, hogy közvetítői díjat fizetett, ennek alapján már önmagában feljelentheti az illető céget a Munkaügyi Hivatal ellenőrzési osztályán. Dénesék ennél sokkal több bizonyítékkal bírnak, a 'Tóth Gábor'-féle állást felajánló és a csaló telefonszámát tartalmazó levelet is beleértve. Mégis megfutamodtak, mint előttük még ki tudja hányan. Mikor Londonból hazaérkezve kártérítést kértek az irodától, nemcsak pénzt nem láttak, de megértést sem. A közvetítők hosszú, írott levélben mindent letagadtak - beleértve olyasmiket is, amiről egyértelmű papírok vannak -, és még meg is fenyegették az áldozataikat egy hitelrontási perrel, ha nem hallgatnak a történtekről.

A cég arcátlansága annak fényében különösen elképesztő, hogy hivatalosan benne sincsenek a munkaközvetítők nyilvántartásában, tehát eleve illegálisan működnek. Feltehetően éppen azért vállalják ezt a kockázatot, mert ha nyilvántartásban lennének, akkor letétbe kéne helyezniük félmillió forintot esetleges kártérítésekre. Tavaly novemberben egy másik bejelentés alapján már elmarasztalta és megbírságolta őket a Munkaügyi Hivatal, és Molnár Pál osztályvezető szerint az aktuális honlap önmagában érdemesíti őket egy újabb bírságra.

Mégsem jelenhet meg az etikátlan cég neve ebben a cikkben, Dénes kikötésére, aki természetesen saját kérésre szintén nem az igazi nevén szerepel - ahogy a cikkben említett többi kárvallott legnagyobb része sem. Kelet-Európában nemcsak azért működhet aránytalanul sok csaló, mert az emberek hiszékenyek, hanem azért is, mert még mindig nem bíznak sem a rendőrségben, sem az igazságszolgáltatásban. Aki egyszer szerencsétlenül jár, nem azt keresi, hogyan akadályozhatná meg, hogy más is hasonló sorsra jusson, inkább abban akar biztos lenni, hogy neki már nem lehet több kellemetlensége a dologból. A kitartóbbak is általában csak addig jutnak el, hogy megtudják, van-e esélyük a pénzüket visszakapni. Ha ez kilátástalannak tűnik, utána már inkább csak elfelejteni szeretnék az egész históriát, amit többnyire még az ismerőseik előtt is szégyellnek.

forrás:Népszabadság

http://www.nol.hu/cikk/393043/

ignac

Hiába, a magyar ember nagyon leleményes ! Mosoly

Én mondjuk tuti nem fizetnék senkinek egy fillért sem, pláne, hogy a tévében is gyakran hallani hasonló esetekről.

Laza

IGI

zorba · Újonc Csatlakozott: Mar 04, 2007 Hozzászólások: 4

Hát ja leleményesek de inkább fizetünk, hogy biztosra menjünk ki, mert mindenki /én is/ sajnálja az összekuporgatott pénzét bizonytalanra feltenni

market77 · Újonc Csatlakozott: Mar 28, 2007 Hozzászólások: 27

Ahogy olvasom ezek a mocsok csalók a neten (is) hirdetik magukat. Én csak azt nem értem, ha egyszer valaki leül a számítógép elé, munkát keres, akkor miért nem olvas el minden fellelhető anyagot a témával kapcsolatban?! Bevallom, én is úgy kezdtem ahogy ők, oldalakat kerestem ahol munkát közvetítenek. Bepakoltam mindet a könyvjelzők közé, aztán elkezdtem olvasgatni, közben kerestem tovább és találtam egy csomó ehhez hasonló fórumot. Bárki hozza létre a fórumot, már azzal is rengeteg segítséget nyújt hogy elindítja! Örök hála mindenkinek aki ismereteit, tapasztalatait, tudását megosztja honfitársaival, akár így személytelenül is! Ahogy olvasgattam a fórumot, úgy fogytak a könyvjelzőim. Ma ott tartok hogy nincsen magyar link közöttük, kizárólag az angliai oldalakat nézegetem, és azok közül is csak azokat amelyikről több pozitív infot olvastam. Úgy érzem, hogy aki egy ilyen csalónak bedől az legalább annyira hibás mint aki rohadt szemét módon kihasználja a hiszékenységét! Tudom hogy az internet nem általánosan elterjedt Magyarországon (itthon nekem is csak 1 hónapja van), és sokan vannak akik nem is tudják használni, de akkor miért nem először ebben kérik mások segítségét? Véleményemtől függetlenül sajnálom őket, és kívánom nekik hogy ennek ellnére legyen szerencséjük, találjanak munkát, szállást stb. Annak aki behúzta a csőbe őket csak annyit mondanék: A hazug embert előbb utolérik....

market77 · Újonc Csatlakozott: Mar 28, 2007 Hozzászólások: 27

Ja, és még annyit, hogy itt kérdezni nem kerül semmibe! Maximum nem kapsz választ, de hát akkor sem került semmibe. Nem értem.... Síró vagy nagyon szomorú

sundy1 · Újonc Csatlakozott: Apr 19, 2007 Hozzászólások: 1

Sziasztok!
Én még új vagyok ,ugyhogy lehet hogy sok butaságot fogok kérdezni.
A párommal eggyütt mennén ki Angliába ,alapfokon beszélünk angolul,találtunk egy közvetitö irodát aki kiközvetitene bennünket takaritásra, kisegitöi munkába. Ez a közvetitő iroda a Lagunaaupairs.Munkaügy által bejegyzett külföldi közvetitő iroda, ha már mgvan a munka és miután aláirom a szerződést kell 95eFt fizessek neki fejenkét közvetitői dijként. Azt tudom hogy ez nem legális de tud e valaki valmit erről a cégről, számlát is adnak erről az összegről. Nagyon megköszönném ha irnátok esetleg olyan közvetitőket akik normálisak és nem csalók, mert nem szeretnék bukni.
Olvastam az előzményeket és ezért is vagyok bizonytalan. Köszike!

avnire · Mester Csatlakozott: Jan 21, 2006 Hozzászólások: 459

agentorange · Újonc Csatlakozott: Jan 06, 2007 Hozzászólások: 2

Inkabb olvasd at az allasajanlatokat es pl keresd meg Suri-Beke Dorat emailben. Mostansag eleg sok embert keres ilyen-olyan allasokra.

En a helyedben nem fizetnek ki 95 ezret. (raadasul 2x 95 ezret!)[/quote]

O az aki az iwiw-en hirdetgeti magat...noshat a munka jellegetol fuggoen o(Suri-Beke Dora) is penzt akar lenyulni szegeny emberektol a kozvetitesert es ez tovabbra is ILLEGALIS ES TILOS az Unioban...Munkakozvetitesert-mar ha valosak egyaltalan az ajanlatok-nem kerhet penzt senki!

Tdaniel

Vigyázz nagyon! Mert pl. illegális, tilos pénzt kérni munkaközvetítésért kinnt, de nem tudsz mit csinálni, ha ,,felkészítő-tanácsadás" tanfolyam, ügyintézés, stb. címén kéri a pénzt és kifizeted... az legális lehet, legfeljebb jó izlésbe arányosság elvébe ütközik,viszont bíróság nem igazán hoz alapelvre alapozva ítéletet...2X95.000 ft-ot inkább elutazni érdemes odakinnt... Sokkolt

Evvi

sundy1! én ingyen is segitek! megadom egy angol közvetitőnek a telefonszámát, 07904355849.-remélem ég él a tel.,nem kell félni az 5.35-öt megkapod és semmit nem vonnak le. Ha mondod tudsz angolul, akkor fel tudod hívni és még lehet szállás terén is tud segíteni. Általában szintén takarító munkával foglalkozik, amúgy a nyelvtudástól függ. Én azt mondom ne addj senkinek se pénzt.

bertinaika · Újonc Csatlakozott: May 08, 2007 Hozzászólások: 4

Enci ezt epp te irod hiszen te is penzt kersz a munkaert csereben es hallottam mar ismeroseimtol hogy te is at vertel egy mast!

trinity · Újonc Csatlakozott: Oct 15, 2006 Hozzászólások: 16

Lehet hogy a Varga ilyen de ha szallast keressel nem kell deposit a szallashoz es segit az indulasban is.
Aki kifizetti tegye azt anniert repulojegyet is vehet ide

xtazi