Elküldve: 2008. Június 17. Kedd, 19:19 Hozzászólás témája: Munkaismeret - vita
Munkaismeret – egy olvasómat is érdekli.
"Piszokul érdekel és nagyon is foglalkoztat a téma!
Előrebocsátom, ma már mindent gépek csinálnak, roppant termelékenyen, és a fogyasztási javakat előállító gépeket is roppant termelékenyen állítják elő. Az emberi munka majd' csak szolgáltatás, gyakran szolgálat, sajnos egyre gyakrabban szolgaság. Az iskolában tanítható szakmák jelentős része madnem kihalt, ugyan mit tanítsanak?
A munkát nem lehet elég korán kezdeni. Így a munka megismerését sem. Ha a munkaismeretet is (mint ahogy egyéb ismereteket) elkezdenek tanítani, vajon mi lesz az eredménye? Csak vízionálok egy lehetőséget: A tanulók meg fogják kérdezni, ugyan mi hasznom lesz e tantárgy megtanulása által? (Ilyen kérdést igen gyakran tesznek és tettek is fel már tömegesen matematikával, fizikával, kémiával, történelemmel, filozófiával kapcsolatban, és még sorolhatnám.)
Nem humorizáltam, és nem cikizem a cikkedet, 100 %-osnak tartom! Nagyon komoly problémát vetettél fel, ami szerintem a jövőnk húsábe vág.
(Előbányászok egy idevonatkozó rövid szöveget a PC-m mélyéről. A munkátlanság keményen összefügg az energiazabáló környezetromboló gépesítéssel, az el-embertelenedéssel.) Ismétlem, nagyon foglalkoztat a dolog, grat, üdv."
Az életre tanít az iskola?
Elôre bocsájtom hogy nem vagyok szakos csak egy kicsit elôre látó talán.
Egy a változások folyamatában élünk. A fejlôdési irányt is észlelhetjük és a magunk bôrén is.
Az iskola is egy kényszerhelyzetben van. Ekkor a tanulók a legértelmesebbek mert kérdik "vajon mi lesz az eredménye?" pl a munkaismeretnek. A munkaismeret – nem a munkáltatás ismeretérôl van szó – az iskola erre is tudni kell hogy válaszoljon.
Az alkotás szeretete a cél és alkotni minden ember szeret. De munka nélkül ezt lehetettlen!!!
Ma igen megtapsolják pl a müvészeket/feltalálókat stb a fiatalok. De fogalmuk sincs mennyi munka kellett ahhoz hogy oda jussanak. Jól kérdezik "mi lesz az eredménye?..." Eredmények vannak és ezeket fel kell mutatni. De oda vezetô útról – mert ez a legfontosabb a dologban - nem szabad megfeledkezni és csak úgy mellékesen odatenni néha.
Találkoztam olyan emberekkel aki mondják hogy: nézd csak neki ez is meg az is megvan - én pedig a halálra dolgozhatom magam és még sem tudom elérni. - De beszéltél vele hogy hogyan jutott ennyire? - Minek, biztos csak szerencséje volt a palinak – kapta/lopta/örökölte stb! Ekkor van az hogy az ember szereti a gyümölcsöt de nem érdekli öket a termesztése. Nos, itt van az iskolának egy nagy feladata. Hogyan lesznek a munkából eredmények? - Csak az tud eredményt elérni akinek a sógora vezetô állásban van?
Aki csak a szerencsére vár az nem tanult meg munkálkodni. Aki megszereti munkát annak az eredmény mint gyümölcs is megterem majd.
És én amíg ilyeneket hallok az emberektôl hogy minden a szerencsén stb múlik akkor azt kérdem – melyik iskolába jártak ahol ezt tanították. S ha nem tanították akkor miért vélekednek így? Mire tanít az iskola ha nem az életre!?
Ha jó matematikusokat képez az iskola de rosszul gondolkodókat akkor...
Elküldve: 2008. Június 19. Csütörtök, 6:43 Hozzászólás témája: A munkaismeret alapköve
Mire jó a matematika egy tévhitben?
A munkaismeret alapköve.
A legfontosabb amit ebben a tantárgyban tanítani kellene az iskolában, mégpedig:
1&. Nem a szerencsén múlik minden. Aligha valami?
Az iskola mentegetôzik! - Mi? - Ilyen szamárságot? Ilyen szamárságot mi bizony nem tanítunk?!
- Nem? - Hát akkor honnan veszik ezt a felfogást az emberek? Szeretném tudni például hogy hány érettségizett fiatal hisz még a sorsban.
Ilyen hülyeséget nem tanítunk, védekezik az iskola. - De hát akkor honnan veszik ezt azt emberek? - A szopásnál veszik át?
És ha ténylegesen nem így tanít az iskola akkor hogyan tanít, amit megtanít? Lehetséges érettségizni és egy szamárságban hinni?
A munkaismeret mint tantárgy azért szükséges mert ennek az alapszabálya az hogy szerencse/sors/ stb ilyenek nincsenek. Hogy majd a sors megtanít/felnevel/ellát stb csupán kellemes hazugságok a mesék birodalmában.
Én ezt már kiskoromban megtanultam hogy a szorgos munka adja meg az élet gyümölcsét/elégedettséget/eredményt stb.
Hogyan lehetséges az hogy még manapság is hallom azt a magyarázkodást hogy minden a sorson múlik. - "Úgyis mindegy...!"
Nem csoda, hogy aki így gondolkodik nem akar dolgozni. Hiszen a sorsra bízza magát.
És miért tartjuk fenn az iskolát ha ezt a tévhitet még a mai napon sem sikerült kiverni az emberek fejébôl?! A sorson múlik az élet?
Erôlködik hogy
megtanítsa
a matematikára
ugyanakkor
a sorsjegyet neki
reklámozza
Elküldve: 2008. Június 24. Kedd, 13:20 Hozzászólás témája: Ez így nem jó, gondolom
Az én legnagyobb hibám.
És ezt komolyan mondom.
2§ A munkaismeret második paragráfusa. A legnagyobb hibánk!
A nagy hibám az hogy ha szólok akkor ellentétes reakciókat váltok ki azaz idézek elô. Nem a reakcióktól félek és nem is azokban van a baj ha tárgyilagosak és a gondolataimat támadják. Az a rossz ebben hogy a támadás helyett védekezés áll elô.
Az emberek ha észreveszik hogy nem értek egyet velük akkor azonnal egy védôállásba helyezik magukat és onnan puskáznak ellenem. Végem!
Jómagam is ezt teszem néha. Ha valaki kritizál akkor nemtudok hallgatni a kritikára és megszínlelni azt hanem a védekezésre állítom be magamat.
Ebbôl azután egy verbális csetepaté alakul majd ki és semmire sem jutunk és persz így nem is juthatunk; mert minden esetben a legjobb esetben mindenkinek igaza van az ô nézete szerint. Egy patthelyzet alakul ki.
Nos, miért alakul ki bennem ez a rossz szokás vagy modor amely ilyenfajta ellenreagálást vált ki?Erre magam is nagyon kíváncsi vagyok mert magamat ismerve egyáltalán nem vagyok rosszindulatú vagy fölényes - De talán mégis fölényesnek …, de
1.nem akarom a konfliktust
2.nem kívánom mert...
3.nem szeretem...
4.nem, nem nem... hogy ez a helyzet kialakuljon. Mégis elôidézem.
Nos, hát mivel a tudatomba került ez a probléma azóta megpróbálok változtatni magamon, megpróbálom meghallgatni hogy mit mondanak mások és felmérni az érvüket hogy megértsem mielött válaszolok.
De ha elfeledkezek magamról akkor megint beleesek a saját csapdámba mert ez azt eredményezi hogy hiába beszélek, sorolom a tényeket, alkalmazom a logikát st; nem jutok eredményre. Mert az akit meg akarok gyôzni az már a védô állásában találom verbálisan puskázva rám mint egy ellenségre mert oda kergettem ôt. És ettôl kezdve minden hiába. Mert aki már védekezik az már azt hiszi hogy megtámadták ôt és emiatt természetesen csak védekezni tud. És ezt az én – úgy kell elkönyvelni – az én hibámból lett így.
De hát hol tanultam meg ezt a rossz szokást/modort vagy mit tudom is én hogyan nevezzem – örököltem? E kérdés nagyon is érdekel mert a szívemben igenis úgy érzem hogy; mint amint mondtam, nem vagyok fölényes típusú vagy bensôleg rosszakaró. Azt teszem tehát amit nem akarok.
Elküldve: 2008. Június 28. Szombat, 20:49 Hozzászólás témája: Honnan van az akaratnak akarata?
Az akaratnak nincs akarata
Persze vannak okosak akik az állítják hogy mégis van, vagy mert a pap is úgy mondta.
Ezek azok akik pl hisznek a "szabad akarat"-ban, mert úgye ha az akarat szabad, akkor a szabadsága jelenti hogy az akaratnak van akarata. Ha az akaratnak volna szabadsága akkor van szabad akarat.
Ezzel szemben én azt állítom hogy az akaratnak nincs saját szabadsága és önmagában semmi olyan tulajdonsága hogy bármiféle szabadságot élvezne. Az akaratnak nincs sem akarata sem valami benne/önmagában rejlô szabadsága. Az akarat egy szerszám – egy funkció - és a használata/használóját/a kiváltott funkciót jellemzi vagy minôsíti a használata az elfogadott értékrend alapján.
Egy kônek pl nincs szabadsága tehát nincs saját akarata. De ha elhajítom és elütök valamit/valakit, akkor az én akaratomra tette. Én akartam valamit elérni a dobással. Ez engem jellemez.
- aki szabadon cselekszik azaz szabad akaratból teszi azt akkor is a cselekvô egyént jellemzi/értékesíti/legitimálja ebben a dologban.
- aki gyenge, azt néha a gyenge akaratra utal – gyenge akaratú – jellemvonás kíséri. Persze lehet a gyenge is erôs akaratú s ilyenkor másképpen minôsül.
- aki szereti embertársait annak pl szeretô akarata is van.
aki mindég rosszat akar az pedig egy rosszat akaró... és sorolhatnám tovább.
Ezen kívül az is lehetséges hogy több jelzôvel van ellátva az akarat, attól függôen hogy hogyan értékeljük a használóját stb; és mit szeretnénk az aktuális esetben kiemelni.
Van olyan is hogy ez vagy az; az Isten/ember/szülôk/iskola stb akaratáról van szó. Az akarat ekkor/ettôl kapja meg a minôsítését/karakterét/tulajdonságát. A törvény ezt, de szülôk amazt akarják. Senki sem akaja hogy a gyermeke rosszul fejlôdjön, de az egyik csoport ugyanakkor többet fenyítene mint a másik. De ha megváltozik a véleményük akkor talán mást akarnak (egyakarat is lehetséges). Nem "szabad akarat" volt az amely vezérete ôket hanem a megértés.
Az akarat tehát önmagában semleges szerszám és elöször a kötôdése jelent valamit, és ez nyilvánul meg a köznyelvben.
De vannak akik élete hasonló az illúziókhoz, amikor a képzelet távol van a normálistól. Ilyen esetben az ember úgy értékeli az életét/viszonyait hogy szabad akarata van, azaz mintha az lenne. Ez is igaz ebben a közegben az ô szemében. Persze ez egy virtuális valóság amelyben iga is lehet a szabad akarat lehetôsége. Egy figura amit mozgatunk a számitógépen éppen úgy viselkedik mintha saját szabad akarata lenne. De ilyenkor mindég a tudatunkban megvan az hogy ez másképpen van a valóságban és csak ott van úgy. A fantáziánk elfogadja.
Elképzelhetô tehát egy olyan világ pl a mesék világa amely más értékek és törvények szerint épül fel és ez a helyzet az szerint értékelendô. Ha tudjuk hogy egy meséröl van szó akkor könnyen elfogadjuk a lehetetlent is. Az egymással való vitában is erre kell gondolni, mert aki hisz a szabad akaratban annak olykor igaza is lehet, de egy más világban "él"/gondolkodik.
Így van ez a viszonyok változásánál is. A kommunizmusban akik szavaztak egy pártra szavaztak.
Az akaratuk ellenére némelyek/vagy sokan. Ma már mások a körülmények.
Én már kis koromban megtanultam hogy a palócoknál nincs szabad akarat. Közel kellett élnem a valósághoz. Jó libapásztor voltam ha jót akartam a libáimmal és egészségesen tértem velük esténként haza. A paraszt józan esze azonban nem mindég elfogadható.
Elküldve: 2008. Július 17. Csütörtök, 6:35 Hozzászólás témája: Statisztika nélkül
Bizony mondom néktek...
Nincs szabad akarat
Legalábbis nekem nincs és nem is lenne jó.
Még meg sem születtem máris voltak apámnak anyámnak tervei velem szemben. Azt akarták hogy jobb sorsa legyen nekem mint nekik volt. A többit nem kell részleteznem azt hiszem. De bunkó lesz a gyerek ha bunkó volt az apja. Hát ha az apám bunkó volt – biztos nem – de mint szegény tudta amit látott. - Ennek a gyereknek tanulni kell...! - Majd akkor jobb dolgod lesz meglátod!
Ha szabad akaratom lett volna akkor nem tanultam volna mert játszani azt jobban szerettem. De tanulni is megtanítottak a jobb sors kedvéért talán az apám meg az anyám álmaiért is. Azután tanultam magamévá téve az apám/társadalom akaratát, tehát az ö akarata lett az én akaratom. És ha most végiggondolom az életemet akkor azt tettem... és nem azt amit én akartam. És ez így jó!
De ez sem volt elég! Voltak mentoraim is, a jótakararóim, tanítóim, tanáraim stb formájában is. Ezek voltak a segítségemre amikor útbaigazításra volt szükség. Az ö akaratukra figyelni, magamévá tenni is nagyon hasznos volt a számomra.
Szörnyû dolgok történhettek volna velem ha az akaratom szabad lett volna.
Most feltettem a kérdést. Te is tedd fel magadhoz. - Mi lett volna velem ha úgy lett volna ahogy én akartam volna?
Elküldve: 2008. Július 22. Kedd, 19:09 Hozzászólás témája: Nincs esze!
"A netkobzosnak nincs esze!"
Miért gondolom így, hogy nincs szabad akaratom?
Az olvasóim féltenek. Nagyon jól esik amikor olvasom. Szeretnek és ebbôl kifolyólag megakarnak védeni a helytelen gondolataimtól. Különösen amikor mondom hogy nincs szabad akaratom. Mert igazából úgy van a dolog, hogy a valóságot keresem, de eddig nem találtam meg.
Két eset lehetséges mondja az egyik olvasóm:
1.Kényszerböl teszünk valamit, azaz az akaratunk ellenére.
2.Teljesen szabadon cselekszünk, azaz senki/semmi sem kényszerít arra bennünket.
A szabad akarat - az egyik olvasóm szerint - mindkét esetben létezik. Mert akkor is létezik ha kényszereset van. Mondjuk hogy valaki pisztollyal kényszerítene hogy átadjam át neki a pénztárcámat. Tehát itt könnyen belátható hogy az akaratom ellenére kell hogy cselekedjem. Persze hogy nem akarom odaadni a pénztárcámat - de mégis megteszem. Tehát mondja a logikus hogy az akaratom szabad volt a kényszer ellenére is. Mert hát úgye világos, hogy én nem akartam azt úgy ahogy lett. Végül is szellemileg ugyan de mégis szabad volt az akaratom – és ezt kényszeríteni másra nem lehet. Tehát világos hogy az akarat szellemileg mégis szabad lehet, azaz szellemileg képes a védelmemet szolgálni; még ha erre teljesen képtelen is a valóságban. - Nagyon csiklandós a gondolat de nincs helye a valóságban.
Elméletileg érthetö is lenne a magyarázat, de az ellenkezôjét bizonyítja mint amire felkészítették.
Emellet azonban itt gondolom másról van szó ha a valóság területén akarunk maradni és nem a gondolatvilágba szökünk. Világos itt az is, hogy itt a nyelvünk/szóhasználatunk hoz minket zavarba. Ha azt mondom hogy szabad akaratból vettem neked ezt a gyûrût akkor ez azt jelenti hogy – mert ezt akarom aláhúzni – senki sem kényszerített hanem teljesen a saját döntésem eredménye volt. Ilyen értelemben van szabad akaratunk de mégis egy a tôlünk függô folyamat. Nem automatikusan élvezi a szabadságát. - De ezt sajnos már régen elfelejtettük, azaz hogy nincs bennünk egy szabad akarattal rendelkezô semmiféle manó, de így fejezzük ki magunkat mintha volna.
A nyelvünk képes ha nem gondolunk rá megbolondítani bennünket. Amikor elfelejtjük a kifejezés igazi tartalmát. Ha az halljuk hogy "a netkobzosnak nincs esze", akkor ne azt higyjétek, hogy valóban..., persze senki sem teszi azt... - De mégis lehetséges az hogy nincs szabad akarata.
– De persze akarata van, különben nem firkálna itt ilyen hülyeségeket. Csupán - úgy érzi - hogy az akarata nem élvez bensô autonom szabadságot, hanem megelégszik azzal hogy szolgál.
Elküldve: 2008. Július 24. Csütörtök, 15:15 Hozzászólás témája: Politikai kérdés?
Már politikai kérdés
12-éves
szándékos
fegyelmi vétségre
is képes
kizárni
kellene
szavazzunk
ellene!
A fiam is azt mondja hogy itt valami más probléma húzódhat meg. Szándékos garâzdálkodást végezhet egy 12-éves gyerek?
A kizárás ilyenkor csak egy sürgôsségi eljárás lehet amire szavazás nem szügséges. Azt hogy "kizárás" azonban helyettesíteni kellene pl "kivonás"-al. Mert ha nem tanul a gyerek minek jár iskolába – hogy zavarja a másokat?
A gyermeket elôször egy intézetbe kellene elvinni ahol megállapítanák a probléma okát stb
1.Nevelési kérdés
2.fizikai adottság, betegség stb
3.befolyás alatti vagy hasonló
De ha már ez a lépés megtörtént vagy nincs kompetencia ehhez amely elvállalná ezt a diagnózist és a terápiát, akkor bizony egy politikai kérdéssé fajulhat mégis a dolog, végül diktatúrához.
Ekkor az történik hogy a társadalom bedobja a kesztyût és azt mondja hogy: mi ezt már nem tudjuk..., nem vagyunk képesek és nem vállaljuk. A szavazás ilyenkor már nem a megoldásra törekszik hanem csak a védelemre. Ez is egy lehetséges politikai megoldás. Mert úgye az is lehetséges – már ilyen megtörtént a történelemben – hogy a társadalom képtelen volt megoldani az ilyenfajta problémákat. Ezen nem kell csodálkozni mert voltak gyenge "társadalmak" amelyek eltüntek már föld szinérôl. A Szovjetunió is belsô gyengesége miatt esett el.
De a magyarnak most, talán elôször van lehetôsége, az átalakuláshoz.
Csatlakozott: Aug 01, 2007 Hozzászólások: 318 Tartózkodási hely: Manchester
Elküldve: 2008. Július 25. Péntek, 0:41 Hozzászólás témája:
Ha az SZDSZ-re gondolsz egyetértek veled. Én igenis büntetném, nem feltétlenül a 12 évesnél fiatalabb gyereket, aki még nem igazán tudja, hogy amit elkövet az bűn, hanem azokat (szülők, baráti kör), akik ráveszik a törvényellenes cselekedetre a kiskorút. A kiskorút semmiképpen nem büntetném, de mindenképp kiemelném abból a közegből, ahol idáig jutott. A legnagyobb baj azonban az, hogy sajnos nem látom, hogy az így félrenevelt gyerek, hogy nevelhető vissza a jelenlegi rendszerben.
Elküldve: 2008. Július 25. Péntek, 13:41 Hozzászólás témája: Fordított bizonygatás elve
Élethelyzetekre, amikor a szabad akarat tisztán és világosan érvényesül voltam kíváncsi. Legalábbis eddig még nem kaptam erre világos és elfogadható példákat.
Az a helyzet állt most elô hogy könnyebb beszélni/filozófálni a szabad akaratról mint példákkal illusztrálni, azt ezekkel bizonyítani.
Maga a valóság tagadja azt, hogy van szabad akarat de az illúziója tart a fogságában minket mert talán szeretnénk hogyha volna szabad akaratunk.- Pedig nem jó volna. Persze ez nem azt jelenti hogy néha nincs szabad választásunk. De ez nem jelenti azt hogy a saját akaratunk, valami misztikus szabadsággal volna felfegyverezve.
Az egyik olvasóm a hôsöket említette példaképpen és ide sorolhatnánk a szenteket, vértanukat stb is. Az olvasóm szerint a szabad akarat a vállalásban nyilvánul meg. A hôsök dicsôsége igazán az hogy vállalták még a halált is, teljes akaratukkal.
Teljes akaratukkal – mondom – és ez így is teljesen érthetô. A szabad akarat feltételezése már sértené – szerintem – a dicsôségüket mert akkor az a akaratra helyezi a hangsúlyt. Pedig az amiért küzdöttek az a megfontolásuk/meggyôzôdésük alapján történt – ezt kellett akarni. A megyôzôdésük vált akarattá bennük, mert a saját akarat létezését és fontosságát nem firtatom – ellenkezöleg. Csak akkor áll meg az ész ha az akaratomat tekintem szabadnak – mert úgy gondolom akkor hogy meghalni bizonyára nem akartak ezek a hôsök. De éppen azért voltak hösök mert vállalták/ készek voltak meghalni és tudták is azt, hogy ezzel számolni kell. Nem engedték meg maguknak hogy másképpen cselekedjenek a halálfélelem miatt.
A hôsöket szeritem inkább erôs akaratúaknak kell tekinteni a meggyôzôdésük alapján. Mint egy sportoló aki mindent félretesz a futam ideje alatt. Kordába tartja az akaratát a cél érdekében.
A hôsök tehát nem jó példák a szabad akarat munkálkodására, hanem annak ellentétére vagyis helyesebben egy saját erôs akaratra. De úgy is lehet mondani hogy szabad akaratból tették amit tettek de ez csak azt jelenti hogy senki más sem kényszerítette ôket csak a saját meggyôzôdésük.
Azonban az is lehetséges hogy itt az olvasóm a fordított bizonyítás elvét gyakorolja velem szemben.
A logikája a következö:
1: Nézz a hôsök példájára stb – rengeteg van.
2: És az amit látsz az a szabad akarat kifejezése.
Tehát azt tanácsolja nekem hogy induljak ki a példákból és azt fogadjam el mint a szabad akarat kifejezését/tartalmát. Ez az elv is egy gyakran használt metódus és ehhez módszerhez majd külön ki kell térnem.
Elküldve: 2008. Július 25. Péntek, 13:53 Hozzászólás témája:
tothz írta:
Ha az SZDSZ-re gondolsz egyetértek veled. Én igenis büntetném, nem feltétlenül a 12 évesnél fiatalabb gyereket, aki még nem igazán tudja, hogy amit elkövet az bűn, hanem azokat (szülők, baráti kör), akik ráveszik a törvényellenes cselekedetre a kiskorút. A kiskorút semmiképpen nem büntetném, de mindenképp kiemelném abból a közegből, ahol idáig jutott. A legnagyobb baj azonban az, hogy sajnos nem látom, hogy az így félrenevelt gyerek, hogy nevelhető vissza a jelenlegi rendszerben.
Szia!
A mai iskolai rendszer elavult. Hasonló problémákkal küzdünk a Svédben is. Lassan megindultadk a változások
Akik akarnak azoknak megkell adni a lehetôséget hogy tanuljanak.
Akiknél más a probléma ott másképpen kell eljárni más iskolák más módszerek. Itt csak politikai akadályok vannak még.
A legjobb módszer kiemelni a közegbôl, mert különben... - így igaz.
A szülöket sem büntettném mert már ök is felreneveltek - ezt a generációt nehéz megváltoztatni. A törvényeket azonban be kell tartatni ha a politika követeli.
Csatlakozott: Aug 01, 2007 Hozzászólások: 318 Tartózkodási hely: Manchester
Elküldve: 2008. Július 26. Szombat, 15:28 Hozzászólás témája:
sincomi írta:
Szia!
A mai iskolai rendszer elavult. Hasonló problémákkal küzdünk a Svédben is. Lassan megindultadk a változások
Akik akarnak azoknak megkell adni a lehetôséget hogy tanuljanak.
Akiknél más a probléma ott másképpen kell eljárni más iskolák más módszerek. Itt csak politikai akadályok vannak még.
A legjobb módszer kiemelni a közegbôl, mert különben... - így igaz.
A szülöket sem büntettném mert már ök is felreneveltek - ezt a generációt nehéz megváltoztatni. A törvényeket azonban be kell tartatni ha a politika követeli.
netkobzos
netkobzos
Ha a szülőket nem neveled/bünteted, akkor hogy várod el tőlük, hogy másképp neveljék a gyermekeiket? Maguktól semmiképpen sem fognak megváltozni. Az ember majdnem mindig a kisebb ellenállás irányába megy. A legtöbben úgy gondolják: "Ha munka nélkül is meg lehet élni, akkor minek dolgozzak?"
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
