Bulldog Bash 2007
Dátum: 2007. augusztus 16. csütörtök, 13:03
Rovat: Rendezvények, színház,cirkusz,mozi


Bulldog Bash 2007

Bulldog Bash 2007

Újra eljött augusztus és újra eljött Európa leghíresebb motorostalálkozója, a Hells Angels által rendezett Bulldog Bash. Ember! Micsoda hétvége volt! >>>



Bulldog Bash 2007

 

 

Újra eljött augusztus és újra eljött Európa leghíresebb motorostalálkozója, a Hells Angels által rendezett Bulldog Bash. Ember! Micsoda hétvége volt!
Az évente megrendezett népszerű motorostalálkozó idén augusztus 9-től 12-ig zajlott Anglia szívében Warwickshire grófságban a Shakespeare County Raceway területén. Ez volt a 21. Bulldog fesztivál a világ első és leghíresebb motoros klub, a Hells Angels Motorcycle Club (Pokol Angyalai) szervezésében.

 

A Hells Angels  eredetével kapcsolatban évekig mindenféle legenda keringett. A legelterjedtebb monda az volt, hogy a klubbot a II. világháborúban tevékenykedő Hells Angels Bomber B-17-es  bombázó hadtestének túlélő tagjai alapították. Ezt a mítoszt teljesen alaptalanul újságírók terjesztették el úgy gondolván, hogy helyénvaló összekapcsolni a Hells Angels motor klubbot a háborús veteránokkal, akiknek a háborús évek után életformájukká vált a kalandvágy és az azzal járó veszély és izgalom. Az igazság az, hogy a motor klub és a bombázó ezred között a világon semmi más kapcsolat nem létezik, mint nevük azonossága és annak eredete. Az ötlet, hogy nevük legyen Hells Angels valóban egy katona javaslatára született, aki a Hells Angels „Flying Tigers” nevű repülősszázadában szolgált. Névszerint Arvid Olsen adta az ötletet az alapító tagoknak, akikkel személyes baráti viszonyban állt, viszont ő maga soha nem volt a klub tagja. A motoros klub Hells Angels Motorcycle Club néven, Fontana-ban, California államban lett megalapítva 1948 márciusában és a legrégibb és legnagyobb motoros klubnak számít.

 

De térjünk vissza a múlt hétvégéhez…
Két héttel a buli kezdete előtt még igencsak bizonytalan volt, hogy egyáltalán meg lesz-e tartva idén vagy sem. A közép-Angliai hatalmas esők okozta áradások több várost víz alá temettek a környéken, de szerencsére ez a terület épségben maradt, így augusztus 9-én kinyiltak a kapuk és a látogatók megkezdhették leverni sátraikat.
Mi 10-én reggel 9 körül indultunk Londonból 5 Harley-val. Nem kellett sietnünk, mert egyik társunk már előző nap odament és foglalt számunkra jó helyet a kempingben. Az idő csodálatos volt, szikrázó napsütés, 28 fok, így nem is a leggyorsabb utat választottuk, hanem kiélvezve a motorozás örömeit hamarabb letértünk az autópályáról és gyönyörű dimbes-dombos vidéki utakon folytattuk
utunkat. Fél egy körül értünk a helyszínre, s ahogy egyre közelebb dübörögtünk a kapukhoz, úgy telt meg szívűnk adrenalinnal, hisz már tudtuk, hogy fergeteges bulira számíthatunk, mivel nem először jöttünk a Bulldog Bash-re. Gyorsan felfertük sátrainkat, egy üveg Jagermeister-rel letoltuk az út porát és bevetettük magunkat a színes kavalkádba.
A kemping részből az árusok főutcáján át egyenesen a büfé térhez vezetett utunk, ahol vagy negyven féle kaja közül választhattuk ki ebédünk tárgyát. Miután jóllaktunk a custom sátor felé vettük utunkat, ahol több száz motorcsodán legeltethettük szemeinket a veterán mociktól kezdve a legvadabb képzeletet is felülmúló chopperekig. A motorkiállításra bárki benevezheti gépét, ha úgy gondolja, hogy az valamilyen szinten egyedi.
Itt, a custom sátorban összefutottunk Jerry*-vel, aki a Hells Angels motoros klub tagja és a Mottingham-i Warrs nevű Harley bolt fő szerelője, így már évek óta ismerjük őt. Csevegtünk vagy húsz percet az élet dolgairól, aztán elhúztunk a rock sátor irányába, ahol jó zene és hűs sör várt ránk. Itt aztán le is telepedtünk az est fénypontjára várva, ami nem volt más, mint a 42 éve futó rock n’ roll klasszikusainak számító Status Quo.
Nem kimondottan az én stílusom, mivel a keményebb rockzenét szeretem, de el kell ismernem, hogy fergeteges koncertet adtak és szerintem ők is nagyon jól érezték magukat, mert a rendes műsoridőre vagy fél órát ráhúztak. A koncert után a széplányok vették át a terepet és kizárólag felnőtt nézőknek való műsorral ajándékozták meg a nézőközönséget. Mondanom sem kell, hogy ennek is fergeteges sikere volt.  Ez a fantasztikus nap számunkra kb. hajnali 3-kor ért véget egy jó adag és jó csípős indiai curry-val.
A szombat reggel másnaposságból kifolyólag viszonylag nehezen indult, amit felelősségteljes felnőttek lévén tegnap is tudtunk, hogy így lesz, de úgy gondoltuk vállaljuk. Tehát fejenként 2 liter ásványvíz társaságában bevettük a célirányt, ami nem volt más, mint a drag-strip, avagy a negyedmérföldes gyorsulási pálya.

Ember! Ha nem láttál még ilyet, ezt feltétlenül be kell írnod a noteszedbe az “Ezt még megteszem mielőtt meghalok” jegyzeteid közé, mert ezt egyszerűen nem lehet kihagyni. 

Leírhatatlan érzés az a hatalmas erő látványa ami ezeket a szuper masinákat hajtja. Ha nem láttad, elképzelni sem tudod, de azért leírom, hogy például a Jet-car, a rakétameghajtású autó nem sokkal több, mint 5 másodperc alatt tette meg a kb 400 méteres távolságot és a célvonalon valamivel több, mint 270 mérföldes (kb 430km/ó) óránkénti sebességgel haladt, mondhatnám “repült” át. Képzeld el mekkora lehetett a pilóta adrenalin szintje! Huh!! Király!!!

Ezenkívül rajthoz álltak még a csodálatos “Hot-rod”-ok, melyek ugye az 1900-as évek elején készült kocsik szupertuningolt változatai. Ezeket sem szabad lebecsülni, mivel némelyikük simán elérte a 220 mérföldes (kb 350km/ó) óránkénti sebességet a negyedmérföldes versenytáv végére.

A show része volt még egy háromtagú motoros kaszkadőr csapat, akik

lélegzetelállító gumiégető mutatványaikkal vívták ki a közönség fergeteges tapsviharban megnyilvánuló elismerését.

A nem mindennapi show után bárki, akinek van elég vér a pucájában odaállhatott saját mocijával a rajtvonalhoz és kipróbálhatta mennyi szusz szorult a gépébe. Itt is voltak érdekes eredmények, például a leggyorsabb legális (uti közlekedésre alkalmas) motor egy tuningos, hosszabbított hayabusa volt, amely 198 mérföldes (316km/ó) óránkénti sebességgel repesztett át a célvonalon. A poén kedvéért (gondolom) egy pizzas moped is starthoz állt, a dobozzal a csomagtartón, ahogy kell. Neki is tuningos lehetett a gépe, mert a közönség hangos biztatására 400 méter végére elérte a 46 mérföldes (kb 73km/ó) óránkénti sebességet (remélem nem sült be szegénynek, me’ akko’ oda a biznisz).
A show végére úgy-ahogy ki is pihentük a másnaposságot, így nyakunkba szedtük a lábunkat és bejártuk a kereskedők sátorrengetegét, jó kis mocis cuccok után kutatva. Estefelé megnéztük a customkiállítás kiértékelését, aztán újra vissza a rock sátorba, ahol a nem kevésbé élvezetet nyújtó előzenekarok sora után a hetvenes évek egyik népszerű angol Punk zenekara, a Damned volt az aznapi fő attrakció.

Nem ismertem őket, de ők is király bulit csináltak. A koncert után 11 óra magasságában egy csodálatos tüzijátékkal ünnepelték a Bulldog Bash 21. évfordulóját a Pokol Angyalai.  

A tüzijáték után a közönség nagy örömére vizespóló fesztivált rendeztek, amire bárki jelentkezhetett, akár nő akár férfi volt az illető. Ezután a sörsátrak és a vidámpark még hajnalig üzemelt, hogy a látogatók mindent beleadhassanak az utolsó estébe.

Vasárnap reggel összeszedtük a 

 cókmókjainkat és újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodva útra keltünk “dél felé, a szabadság felé” (csak vicc volt) London felé.

 

A 21. Bulldog Bash teljesen incidens mentesen zajlott le és biztos vagyok benne, hogy mindenki aki ott volt jól érezte magát.

 

* Sajnos az utolsó mondatom értelmét beárnyékolta az az incidens, amelyről csupán kedden értesültem és amely a Bulldog Bash befejezte után a Londonba tartó M40-es autópályán történt. Fent említett Jerry (polgári nevén Gerard Michael Tobin), akivel a custom sátorban összefutottunk és rövid beszélgetést folytattunk sajnos az úton hazafelé merénylet áldozata lett. Miközben két barátja társaságában motorozott hazafelé egy auto mellé húzott és fejbelőtték. Jerry a helyszínen meghalt. A rendőrség szerint a kivégzésszerű merényletnek semi köze nem volt a motoros találkozóhoz, inkább személyes leszámolásra gyanakszanak. Tudom, mindenkinek van sara, de én Jerryt egy kimondottan jószivű, kedves és vidám srácnak ismertem. Csupán 35 éves volt.

 

Nyugodj békében Jerry!


Írta: Fülig Jimmy

 







A cikk tulajdonosa: Magyarok Londonban. London-Budapest
http://www.magyaroklondonban.com

A cikk webcíme:
http://www.magyaroklondonban.com/modules.php?name=News&file=article&sid=85