Bulldog Bash
Dátum: 2006. augusztus 30. szerda, 21:53
Rovat: Rendezvények, színház,cirkusz,mozi


Bulldog Bash 2006

Európa legnagyobb motorostalálkozója.
Augusztus 10-től 13-ig rendezték meg Shakespeare megyében az angliai Hells Angels szervezésében. Tíz éve itt élek, imádom a motorokat, >>>



Bulldog Bash 2006

Európa legnagyobb motorostalálkozója

Augusztus 10-től 13-ig rendezték meg Shakespeare megyében az angliai Hells Angels szervezésében. Tíz éve itt élek, imádom a motorokat, minden évben hallottam róla, mégis ez volt az első amelyiken részt vettem. Hát, mit mondjak, voltam már sok motoros találkozón, de ez tényleg mindegyiknek az anyja lehetne. Ráadásul az idei a 20-dik jubileumi akció volt, ami gondolom mégjobban késztette a szervezőket, hogy jól sikerüljön a buli. Az előrejelzéssel teljesen ellentétben az időjárás király volt egészen vasárnapig (akkor meg már kit érdekelt, hisz ugyis jöttünk haza). Hét motorral indultunk Londonból, és délután 3 óra körül értünk a kapuhoz. Már a bejáratnál feltűnt, hogy egyetlen zsarut sem látok. Általában hemzsegnek az ilyen rendezvényeken éberen vigyázva a biztonságunkra.
Mint később tapasztaltam, teljesen felesleges is lett volna a rend őreinek jelenléte a Hells Angels tökéletes szervezésének köszönhetően. Nagyobb biztonságban érezhette magát az ember, mintha 1000 rendőr vigyázott volna rá. Na, de térjünk a lényegre: ahogy bedübörögtünk a kapun, egy más világ tárult elénk; a szabadság, és a rock világa, Woodstock-i hangulat. Felvertük sátrainkat, és felfedező útra indultunk. Először is pontosan betájoltuk magunkat, vagyis, hogy hol vannak a sátraink. Hells Angels England

Erre a fontos elővigyázatossági óvintézkedésre azért volt szügség, mert egy esetleges (több mint valószinű) éjszakába nyúló sörözés után mámoros fejjel nem mindegy, hogy a kempingben levő mintegy tízezer sátor közül melyikben hajtja pihenésre a fejét az ember. Ezzel kapcsolatban nagy szerencsénk volt, mert épp egy kerítés mellett ütöttünk tábort, tehát barmilyen részegre is ihattuk magunkat, csak jobbra kellett dőlni, és ha egy kerítés megfogta az embert, már jó úton is volt a sátra felé. Ennek tudatában bátran belevetettük magunkat a tömegbe. A kamping mellett az árusok sátrai helyezkedtek el, kb fél négyzetkilóméternyi területen. Itt aztán a rozsdás benzintartálytól kezdve a szamuráj kardokon át legális drogokig mindent meg lehetett kapni.
 

programok

Beülhettél a "Nomád sátorba vizipipázni, vagy akár vehettél egy húszperces thai-masszázst is. Tetkó "szalon"-okból sem volt hiány, sőt még egy punk hajfodrászatba is kérhettél időpontot, ha volt rá elég pénzed, meg persze elég hajad. Elhagyva az árusok és vevők forgatagát, a "kaja-tér"-re lyukadtunk ki, amit egy focipálya nagyságú területen ovális alakban lerakott büfékocsik zártak körbe. Hamburger, kínai, indiai, fánk, töltött burgonya, sült malac, bármi, csak bírd kivárni a sort. Mert sor az mindenhol volt, ugyanis a mi club vezetőnkhöz (Mark) hasonlóan még legalább tízezer 130 kilós motoros talán csak a sörsátrakat látogatta gyakrabban mint ezeket a kajáldákat.
Elhagyva a kaja-teret - természetesen jól bezabálva - a szórakoztató központ felé vettük az irányt. Itt volt egy szabadtéri színpad, egy hatalmas rock sátor (ez volt a fő színpad), és egy "Dühöngő" sátor, ahol a hard core dance, house, és techno számokat nyomták.

zenekarok

Mondanom sem kell, hogy mindegyik sátor egyik végében egy negyvenméteres bárpult mögül vagy tizenöten szolgálták fel a jókedvhez a segédanyagokat. Mi sörrel kezdtünk, ám miközben kimentem egy kicsit levegőzni, teljesen véletlenül belefutottam egy nagyon régi és egyben nagyon kedves ismerősömbe, Mr Jagermeister-be. Most a kedves olvasó talán azt gondolja - és akko mivan? Hát, csak az van, hogy itt Angliában nem lehet Jagert kapni, illetve nagyon ritka, és az angolok nem is ismerik. Ezen felbuzdulva gyorsan vettem is vagy nyolc kémcsővel (kémcsőben mérték, hogy ne tudd letenni), és vittem a haveroknak. Mi ez? - kérdezték. Mondom ne törődj vele, húzd le! Mivel négyen voltunk, amint megitták, rögtön a kezükbe nyomtam a másik kémcsövet is.
Motor show Az is lement egyből kísérőnek. Mondanom sem kell, hogy már nem azt kérdezték, hogy mi volt ez, hanem, hogy hol lehet kapni. Oda is telepedtünk a Jager sátor közelébe, annál is inkább, mert ha visszavitted az üres kémcsövet, megforgathattál egy kis szerencsekereket, és ha szerencséd volt, mindenféle Jagermeister ruházati cikket nyertél. Hát, mi addig nem mozdultunk, míg fel nem öltözködtünk. Mindez alatt a rock színpadon jobbnál jobb zenekarok léptek fel. Itt láttam előszor élőben az egyik kedves zenekaromat is a Paradise Lost-ot. Hajnali egy körül vége lett a koncert sorozatnak, ám még korántsem volt vége az estének. Egy teljesen más műfaj következett, élő porno show. A két órás műsor keretén belül a csinos lányok ping-pong labdát, banánt, és még sok más tárgyat voltak képesek eltüntetni varázslatos módon. Néhány szerencsés férfiú fel is jutott a színpadra asszisztálni a művészeknek - majd kíváncsi leszek akkor milyen szerencsésnek érzik majd magukat, ha erről a barátnőjük tudomást szerez... Ja, mellesleg volt ott mégegy sátor, ahol az említett művész hölgyek privát audienciát is tartottak némi anyagi ellenszolgáltatás fejében. Mielőtt erkölcsösebb olvasóim felháborodnának, és az ott megjelentek barátnői elkezdenének összepakolni, megsúgom, hogy csupán magán táncról volt szó alkalmanként 5 font-ért, nempedig arról, amire esetleg gondoltak.
Szóval, hogy uti leírásomat folytassam, mi a rock sátorból átlibegtünk (pár Jager kémcsővel a kezünkben) a "dühöngő sátorba. Nem vagyok egy house zene rajongó, de ez a buli is szuper volt.
 
Jó volt nézni a mintegy ötezer fiatalt önfeledten táncolni. Igaz, legtöbbjüknek vizes flakon volt a kezében, még meg is jegyeztem a haveroknak: de jó ezeknek a mai fiataloknak, még a víztől is hogy felperegnek... Mielőtt tisztelt olvasóim azt hinnék, hogy aznap este jöttem le a falvédőről, elárulom, hogy szarkasztikus poénnak szántam. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója, de sajnos attól, amire azt a sok vizet isszák, sokan halnak meg, és kár a fiatal életért, így én személy szerint ellene vagyok minden kémiai anyagnak. Na de lépjünk tovább. Úgy fél három magasságában újra megéheztünk, úgyhogy elindultunk vissza a kaja-térre. Útba esett viszont a vidámpark rész, így itt is elidőztünk egy kicsit. Ez is inkább felnőtteknek lett idekészítve, de néhány gép még talán a legbátrabbakat is megrendítette. A "Kétfejű kalapács" például 25 méteres magasságba lendítette fel a kalandra vágyó embert, hogy azután a jó öreg földünk vonzóerejét igénybevéve a szabadesés teljes sebességével pofával előre zuhanhasson lefele. Mondanom sem kell, hogy egyik barátunk ellenálhatatlan késztetést érzett, hogy felüljön erre a kalapácsra. Amikor lejött, kissé fehér arccal, csak ennyit mondott: Felemelő érzés volt! Lehet, hogy kételkedő tekintetünk volt az oka, de ezt fél másodperc elteltével be is bizonyította; egyszercsak felemelkedett a gyomra, és minden tartalmát az előttünk elterülő pázsitra dobta. Sietve odébb álltunk, még mielőtt a látvány hatására ez a felemelő érzés ragályossá válik. Egyikünk sem gondolt többé kajára, vissza ballagtunk a sátrainkhoz, és úgy döntöttünk, hogy elég volt ebből a napból. Drag versenypalya
 
 Közben az óra is hajnali négyet ütött, így mindannyian békés, csendes nyugovóra tértünk... voLNA, HA EZ A K***A MARK ABBA HAGYTA VOLNA A HORKOLÁST!!! De aztán végül Jager barátomnak köszönhetően csak elnyomott az álom. Reggel kissé másnaposan ugyan, de vidáman ébredtünk. Mosdás, kávé, reggeli, és irány a "Drag" pálya. A sebesség szerelmesei itt aztán igazán kiélhették magukat. A profi Dragbike-ok mellett bárki benevezhetett a negyedmérföldes gyorsasági versenyre akinek volt elég vér a pucájában, na meg persze volt egy baromi gyors motorja.

Drag motor

A leggyorsabb sorozatgyártású gép (amit én láttam) egy Suzuki Hayabusa volt, 156 mérföldes óránkénti sebességet (251km/h) ért el mire a negyedmérföldes (402m) táv végére ért. A versenyek szünetében pedig különböző (a Mark véleménye szerint) lélegzet elállító motoros kaszkadőr mutatványokkal szórakoztattak bennünket (szerintem ezen a lélegzet elállításon nagyon sokan gondolkodtak tegnap éjjel a Mark sátra körül)
Délben megebédeltünk, ezután mindenki elintézte a bevásárlását - én egy nepáli kabátot vettem az asszonynak, nagyon örült neki. Igaz, akkor még nem tudott a privát audienciás sátorról... azóta átszabta indián rojtos dzsekivé...(only kidding :-). 2 óra szundi, és este újra bulizás. Mivel ez volt a Bulldog Bash 20-dik jubileumi évfordulója, az "Angyalok" olyan pompás tüzijátékkal rukkoltak elő este tízkor, hogy a mintegy félórás show-t bizony az Augusztus 20-i szervezők is megirigyelhették volna Magyar honban. Mindent egybevéve kítűnően szórakoztunk, nagyszerú buli volt... igaz, vasárnap hazafelé egész úton szakadt az eső, de szerintem még ez is bőven belefért...
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a motorokat és a jó zenét - na meg persze a sört...
Jövőre, ha ott leszel, talán összefutunk...

Bulldog Hells Angels

Írta: Fülig Jimmy







A cikk tulajdonosa: Magyarok Londonban. London-Budapest
http://www.magyaroklondonban.com

A cikk webcíme:
http://www.magyaroklondonban.com/modules.php?name=News&file=article&sid=39